Rudnay Gyula születésének 135. évfordulója
“Múltba merengő, jövőbe látó” – Rudnay Gyula,
a magyar lelkiség festője
Emlékkiállítás
A megnyitón és a felsorolt programokon, valamint a Kiállítás nyár elejéig tartó további rendezvénysorozatában szeretettel várjuk a magyar festészet iránt érdeklődőket, Rudnay Gyula festészetének tisztelőit, tanulókat, családokat, művésztanítványokat és azok leszármazottait, a magyar festészet művelőit, a művészettörténettel foglalkozókat, és mindazokat, akiknek szívügye, és érdeklődési köre a magyar nemzeti kultúra és hagyományai.
Idén ünnepeljük Rudnay Gyula születésének 135. évfordulóját. Ennek tiszteletére a Molnár-C. Pál Múzeum és a Rudnay Család kiállítást rendez műveiből. Rudnay munkáiból utoljára 1969-ben rendeztek kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, illetve az Erst Múzeumban 2003-ban.
A festő mûvészi pályafutása során 1941-ben megkapta a kor legmagasabb kultúr kitüntetését, a Corvin láncot, illetve ezt megelőzően az Állami Nagy Aranyérmet. 1949-ben Kossuth Díjjal, 1954-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címmel tüntették ki.
A Művész 1895-től Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben és Nagybányán. Közben rövid tanulmányúton Rómában járt. 1903-ban Párizsban képezte tovább magát. Fiatalkorának vidéken töltött élményeinek hatására fordult a népélet tanulmányozása és a realizmus felé. Sajátos nemzeti stílű Magyar Művészetet akart, ezért 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött, és több alföldi városban is alkotott. Első műveit – Pásztor János szobrásszal együtt – 1910-ben mutatta be nagy sikerrel, Budapesten.
A háború megrázó, drámai kompozíciókat váltott ki belőle, a menekülőket ábrázoló képek egész sorát festette.
Ezekben az években már Losoncon alkotott.
1918-ban az Ernst Múzeumban rendezte első nagy sikerű Gyűjteményes Kiállítását.
1919-től kezdve egyre többet festett nyári rezidenciáján, Bábonyban.
1922-ben a Képzőmûvészeti Főiskola Tanárává nevezték ki, ahol 1944-ig tanított, és közben rektori tisztséget is betöltött.
1922-től foglalkozott rézkarcolással is.
A Magyar tájat és a Magyar népéletet bemutató műveivel 1924-ben Nagy Aranyérmet nyert Bécsben, Genovában, majd megkapta a Belga Lipót Rendet. 1922-ben a Barcelonai Világkiállitáson Grand Prix-t kapott. Több műve került külföldi, európai, és tengeren túli gyűjteményekbe.
1926-ban készítette el az Országház részére a Pusztaszeri Országgyűlést ábrázoló, nagyméretű goblein tervét. Ez idő tájt a Magyar kuruckor emlékét idéző történelmi hangulatú kompozíciók egész sorát festette meg.
1947-ben Baján megalapította a jelenleg is a nevét viselő Művésztelepet.
Művészetére Goya és Munkácsy volt meghatározó hatással.
Rudnay képeinek a szín és a kompozíció az erőssége. A lángoló vörös és világító fehér, tragikus fekete és melegbarna. A dinamikus mozgás, a lendület, a ritmus a Művész sajátosságai éppúgy, mint portréi, és arcképszerû figurális művei, amelyek valójában egy-egy érzelmének megjelenítői.
Egyfajta, a realizmuson túllépő vagy azon felülemelkedő, múltba visszatekintő, de a jövőbe látó szemlélete a magyar biedermeiert és a reformkort idézi a jelennek.
Tájképeiben látásmódját a természet csendje és tisztasága, esetenként azok drámai feszültségének ábrázolása jellemzi.
A Molnár-C. Pál Múzeumban (Budapest, XI. Ménesi út 65.) 2013. február 15-én nyíló Kiállításán elsősorban családi magántulajdonban lévő alkotásokból, kisebb részben a Magyar Nemzeti Galéria, és egyes magángalériák gyűjteményeiből mutatunk be. A Kiállítás érdekessége még, hogy a Művész életének fontosabb dokumentumaiból eredeti, és elektronikus formában jelenítünk meg részleteket.
Tovább olvasom...
